Megkerestem a lányt. Kiderült, hogy az anyukája még él, még tartja magát. Indítottam nekik egy adománygyűjtést, kórházi költségekre, lakbérre, ételre, mindenre, ami sürgős.
Jöttek a felajánlások. Idegenektől. Százszámra.
Most, a jobb fizetésemmel, én is tudok úgy segíteni, hogy annak hosszabb távon is értelme van, nem csak egyszer.
Az a pár perc a cukorkás sor mellett nem csak az ő életükön változtatott.
Az enyémen is.
És emlékeztetett arra, hogy ha valaki megteszi a helyeset, az emberség nem marad csendben.
Sokan állnak melléd.
