„Szereti a régi szerelmes dalokat.”
„Mosolyog, ha fésülöm a haját.”
„Ma nyugtalan volt, de megnyugodott, amikor olvastam neki.”
Oldalról oldalra apró pillanatokat őrzött meg, amikről lemaradtam. A bizonyítékát annak, hogy anyukám még számított valakinek. Hogy még látták, még ismerték.
Az utolsó lapon egyetlen mondat állt.
„Ma a lányáról beszélt, nagyon szerette.”
A mellkasomhoz szorítottam a füzetet, és jobban sírtam, mint a temetésen.
Azóta ez a füzet a legértékesebb emlékem.
Nem azért, mert eltüntette a bűntudatot, hanem mert emlékeztet rá, hogy amikor én nem tudtam ott lenni, anyukám akkor sem maradt igazán egyedül.
Megjegyzés: A történet fikció, valós élmények ihlették. A nevek, szereplők és részletek megváltoztak. Bármilyen egyezés a véletlen műve.
For Complete Cooking STEPS Please Head On Over To Next Page Or Open button (>) and don’t forget to SHARE with your Facebook friends.
