Két hét alatt majdnem elfogyott a pénzem. Jelentkeztem mindenhova, ahova csak tudtam. Nem jött válasz, vagy jött, de nem az, amit vártam.
Egy reggel kinyitottam a lakásajtót, hogy felvegyem a postát, és ledermedtem.
A küszöbön egy kis bársonydoboz várt.
Nem volt rajta cím. Nem volt mellé téve üzenet. Csak ott volt, mintha mindig is oda tartozott volna.
Reszketett a kezem, amikor bevittem. A doboz a méretéhez képest nehéz volt. Az oldalán egy keskeny, furcsa nyílás látszott. Megállt bennem a levegő.
Az érme.
Kikaptam a fiókból, a szívem vert, és óvatosan becsúsztattam a nyílásba.
Kattanás.
A fedél felpattant.
Odabent egy összehajtott kártya és egy letisztult, fekete boríték volt.
A kártyán ez állt:
„Nem vagyok hajléktalan. Vezérigazgató vagyok. Tesztelem az embereket.”
A gyomrom összeugrott.
„Melegséget adtál egy idegennek úgy, hogy nem nyertél vele semmit. A legtöbben elfordulnak. Néhányan pénzt adnak. Nagyon kevesen adnak olyasmit, ami nekik is hiányozni fog.”
Kinyitottam a borítékot. Egy hivatalos állásajánlat volt benne. Olyan pozíció, amit alig ismertem fel, olyan fizetéssel, amitől elgyengültek a térdeim.
A végén egy rövid sor:
„Hétfőn kezdesz.”
Lehuppantam a kanapéra, és csak bámultam a betűket, amíg el nem homályosultak.
Az új munka
For Complete Cooking STEPS Please Head On Over To Next Page Or Open button (>) and don’t forget to SHARE with your Facebook friends.
